Alázat a hétköznapokban, a munkahelyen
Menjünk még tovább és ássunk kicsit mélyebbre, hogy milyen is egy alázatos ember és mi maga az alázat. Amikor látunk egy szerény, visszahúzódó személyt, aki egy adott közösségben szemmel láthatóan segíti ismerős vagy ismeretlen társait, azt szokták rá mondani, hogy ő egy alázatos ember. Nos, ez a pozitív feltevés kevésbé állja meg a helyét minden esetben és egy másik ember kevésbé is tudhatja teljesen biztosan, hogy a megítélt az alázatosság milyen fokán is áll. Így ez a tulajdonság “rámondás” éppen úgy lehet igaz, mint téves. Ezt inkább csak a “transzcendentális Tudat, a Forrás, azaz Isten” tudhatja teljes bizonyossággal. Ugyanis a valóban alázatos ember kevésbé tartja magát alázatosnak, hiszen ha annak tartaná magát, akkor már le is esett ennek az erénynek valamely “fokáról”.
Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy sokan azért viselkednek “helyesen”, hogy jó benyomást kelthessenek a közösség tagjaiban és egy olyan illúzióval ruházzák fel őt, amelyre érdemes büszkének lenni (amiből egyfajta önös elégedettségérzést élhet meg).
A büszkeség azonban pont, hogy az alázat ellentéte és fontos azt a helyén is kezelni. Az ilyen ember egyszerűen talán kétszínűbbnek mondható, mert más (helytelennek minősített dolog) a célja. A célunkat pedig egyénileg mi magunk határozzuk meg. Amint a büszkeség valamelyik fokára léptünk, azt mindenképpen alázatosságunk egy másik foka fogja megsínyleni.
- Olyan ez, mint egy pohár, amibe vizet töltünk. Ha a vízből lesz több a pohárban, akkor a pohárban lévő levegőből lesz kevesebb és fordítva.
Hiszen az alázatosság egy tudatállapothoz hasonló (amely minden emberben megvan, kérdés, hogy mennyire akar vagy szeretne ezzel a lehetőséggel élni). Ezért is mondhatjuk azt, hogy az alázat sokrétű lehet.
Ugyan büszkék lehetünk az elért eredményekre, bizonyítványokra, miközben teljes odaadással segítjük a környezetünkben élőket. Ez egyértelműen megmutatja számunkra, hogy van hová fejlődnünk (amíg például egy szemernyi büszkeség, ragaszkodás vagy önzés van bennünk). Az alázatosság felé vezető út néha kicsi buckákkal lehet tele, de maga az út és a fejlődés folyamata sok-sok újdonságot, érdekességet és “bölcsességet” tárhat fel a számunkra, s ezáltal akár még jobban is megismerhetjük önmagunkat.
ALÁZAT A MUNKAHELYEN
A mindennapok szerves része lehet az alázat “lehetősége” a munkahelyen, ugyanis ezzel a “tulajdonsággal” a mindennapok mellett a munkatársakkal, napi munkahelyi dolgokkal kapcsolatos szituációkat is könnyebben lehet kezelni.
- Képzeljük el, hogy eddig csak csokitortát ettünk a gyümölcstorta helyett évekig, de édesanyánk megajándékozott most egy gyümölcstortával és ott vár ránk a hűtőben.
A torta 4 különböző gyümölcsből áll és ezek külön-külön 4 egyenlő részre vannak elosztva. - Az egyik negyedén a vanília pudingon csak kivi van,
- a másik negyedén csak banán,
- a harmadikon mandarin,
- a negyediken pedig málna, de számunkra ez egyenlőre láthatatlan és az is marad a példa kedvéért.
Kapunk egyetlen szeletet a tortából anélkül, hogy az egészet látnánk egyben. Beleharapunk, látjuk, ízleljük és azonnal tudjuk, hogy kivis (mert éppen abból a részből kaptunk). Mindebből helytelen lenne az a következtetés, hogy a gyümölcstorta egésze kivis – pedig mi emberek hajlamosak vagyunk apró információ morzsák alapján is messzemenő következtetéseket levonni.
Amikor egy munkahelyen a főnök azt látja, hogy egyik munkatársa csendes, szorgos, kerüli a vitákat a kollégákkal, a főnökkel a kapott feladatokat illetően, akkor aggathatnak rá olyan jelzőt, hogy ez az ember alázatos.
A tortás példából kiindulva ez is csak feltevés.
- Mi van akkor, ha másik munkahelyen dolgozna szívesen és csak azért csendes, mert kevésbé szeret együtt dolgozni kollégáival és inkább egyedül akarna lenni?
- Mi van akkor, ha azért kerüli a vitákat, mert tudja, hogy úgy is hamarosan továbbáll?
Ez így, ilyen formban távol áll az alázattól, főleg ha valaki inkább csak bele szeretné ezt látni. Ellenben, ha a munkatárs azért ténykedik, hogy környezetét jobbá tegye, kerüli a büszkélkedést (azért, mert értelmetlennek látja) és ezt mindenféle haszon- és előnyszerzés nélkül teszi, ezt már lehet alázatos hozzáállásnak tekinteni. Hogy ténylegesen mi zajlik le az egyénben, ezt azonban egy másik személy alig tudhatja csak sejtheti.
Az alázatból ered megannyi kedvező tulajdonság. Az, hogy valaki pozitív személyiségnek állítja be magát, még kevésbé jelenti feltétlenül az alázat meglétét. Az alázatos lét eléréséhez viszont sok-sok pozitív tulajdonság elsajátítása által vezet az út. Ha ebből a szemszögből tekintjük, akkor viszont teljesen mindegy, hogy ezeket a kedvező tulajdonságokat életünk melyik területéről (sport, munkahely, párkapcsolat) kezdjük el fejleszteni. Amint megtapasztaljuk mindezt, meg is ismerjük. A továbbiakban már csak erősítenünk kell magunkban, hogy elmélyítsük vagy legalább fenntartsuk ezt az alázatot, ameddig csak lehet vagy érdemes.
Szerző: B. Ati
