Trianon vers Juhász Gyulától

 

„Nem kell beszélni róla, sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.

 

Mert nem lehet feledni, nem, soha,

Amíg magyar lesz és emlékezet,

Jog és igazság, becsület, remény,

Hogy volt nekünk egy országunk e földön,

Melyet magyar erő szerzett vitézül,

S magyar szív és ész tartott meg bizony.

Egy ezer évnek vére, könnye és

Verejtékes munkája adta meg

Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

 

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,

Hol királyokat koronáztak egykor,

S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,

Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy mienk volt legszebb koszorúja

Európának, a Kárpátok éke,

És mienk volt a legszebb kék szalag,

Az Adriának gyöngyös pártadísze!

És nem lehet feledni, nem, soha,

Hogy mienk volt Nagybánya, ahol

Ferenczy festett, mestereknek álma

Napfényes műveken feltündökölt,

S az egész világra árasztott derűt.

És nem lehet feledni, nem soha,

Hogy váradon egy Ady énekelt,

És holnapot hirdettek magyarok,

És nem lehet feledni, nem, soha,

A bölcsőket és sírokat nekünk,

Magyar bölcsőket, magyar sírokat,

Dicsőség és gyász örök fészkeit.

Mert ki feledné, hogy Verecke útján

Jött e hazába e honfoglaló nép,

És ki feledné, hogy erdélyi síkon

Tűnt a dicsőség nem múló egébe

Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!

Ő egymaga a diadalmas élet,

Út és igazság csillaga nekünk,

Ha őt fogod követni gyászban, árnyban

Balsorsban és kétségben, ó, magyar,

A pokol kapuin is győzni fogsz,

S a földön föltalálod már a mennyet!

 

S tudnád feledni a szelíd Szalontát,

Hol Arany János ringatá a dajka,

Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,

Hol Korvin Mátyást rengeté a bölcső,

Bírnád feledni Kassa szent halottját

S lehet feledni az aradi őskert

Tizenhárom magasztos álmodóját,

Kik, mind, mind várnak a föltámadásra.

 

Trianon gyászos napján, magyarok,

Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,

Rossz csillagok alatt virrasztva járók

Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan,

S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött

Ma fogjatok kezet, esküdjetek

Némán, csupán a szív verésivel

S a jövendő hitével egy nagy esküt,

Mely az örök életre kötelez,

A munkát és a küzdést hirdeti,

És elvisz a boldog föltámadásra.

 

Nem kell beszélni róla, sohasem,

De mindig, mindig gondoljunk reá.”

/Juhász Gyula: Trianon/