Luca napja
Az adventi időszakban, december 13-án tartjuk Luca napját. Írásunkban most eláruljuk, hogy miért is olyan híres/hírhedt ez a név, ki volt Luca, milyen tanácsokkal látta el a hozzá fordulókat, valamint úgy általánosságban mit érdemes tudni a boszorkányokról.
Nos, a régi öregek szerint Luca egy boszorkány volt. Járjunk utána ennek egy kicsit…
A Luca név eredete a latin „lux” szóból ered, amelynek jelentése „fény”. (Itt most mellékesen megjegyezzük, hogy Lucifer neve is ugyanebből a szóból eredeztethető, amelynek jelentése „fényhozó”.)
LÚCIA LÁNYRÓL…
Kr. u. az 5-6. században élt Szicíliában (Siracusa városában) egy igen előkelő származású leány, akit Lúciának hívtak. Betegeskedő édesanyját gyógyulás reményében elkísérte Szent Ágota sírjához (a mintegy 65 km-re lévő Cataniába).
Mikor édesanyja felgyógyult, Lúciának Szent Ágota jelent meg, aki a lány hitére és tisztaságára hivatkozva elárulta, hogy méltó helye van Jézus Krisztus mellett. Ettől kezdve Lúcia Jézus hitvesének tartotta magát, amivel csak az volt a probléma, hogy már volt egy halandó vőlegénye. A meggyógyult anyukától nagy nehezen végül megkapta azt az engedélyt, hogy elkerülhesse a házasságkötést, azonban a vőlegény ezt nehezen akarta megemészteni.
Szerette volna ugyanis azt a temérdek jussot, ami a házassággal járt volna hozományként. Éppen ezért is furcsállta, mikor Lúcia elkezdte a vagyonát a szegények között apránként felosztani. Minden bizonnyal sérthette a férfiúi „becsületét” maga a visszautasítás is, valamint az irigységét és birtoklásvágyát is (hiszen házasság nélkül vagyon nélkül marad), ezért Lúciát az elöljáróságnál feljelentette és ennek következtében egy bírósági procedúra vette kezdetét.
A bíróság a császárhoz volt hű, Lúcia pedig Jézus Krisztushoz, így meglehetősen kedvezőtlen ítélet született Lúcia számára. Az ítélet szerint ugyanis ezt az előkelő származású nemes leányt nyilvánosházba (magyarán bordélyházba) záratta, ahol is egy csoda folytán a megbecstelenítéseire tett kísérletek rendre meghiúsultak (ugyanis úgy elnehezült teste, hogy képtelenek voltak megmozdítani). Ezután a legkülönfélébb kínzásokat kellett kiállnia (olajjal és szurokkal öntötték le, majd megégették), azonban teste sértetlen maradt. Ezt követően a torkát átvágták, azonban csak akkor hagyta el a testét, mikor imáját befejezte és egy keresztény paptól az utolsó kenetet fölvette.
Lúcia tehát a császári birodalom szerint vétkes volt, a Katolikus Egyház számára pedig vértanú és szentté avatták. Napjának a legrövidebb nappalt tették meg (téli napforduló), amely azonban az 1582-es Gergely-naptár bevezetésével némileg módosult december 21-ről 13-ra.
LUCA SZÉK
Egyesek szerint Lúcia egy különleges képességekkel rendelkező boszorkány volt, míg mások szerint élt egy ártó, rontó szándékú Luca asszony nevű boszorkány is, aki korántsem azonos Lúciával. Az évszázadok során pedig a szájhagyomány útján terjedő mondák mindig változnak és némileg csorbulhatnak is. Ennek eredményeképpen több Luca napi hiedelmünk van, mint pl. a Luca széke, Luca kalendáriuma, Luca-napi jóslás, búzaültetés, dologtalanító nap vagy kotyolás.
Luca székéről azt érdemes tudni, hogy december 13-ával kell elkezdeni, 9 különféle fából kell készüljön és minden nap csak egyféle munkafolyamatot szabad elvégezni a széken. Így a karácsonyra elkészült székre állva (vagy azon ülve) éjfélkor a tömegben megláthatjuk a valódi boszorkányokat.
KALENDÁRIUM
A Luca kalendáriuma lényege abban áll, hogy a december 13 és 24 között eltelt 12 nap a következő év 12 hónapjának feleltethető meg. Tehát amilyen idő uralkodik az első, második, stb. napokon, olyan idő fog uralkodni a következő év első, második, stb. hónapjaiban.
BÚZAÜLTETÉS
A dologtalanító napon az asszonyok nem végeznek asszonyi munkát, a búzaültetés (amelyet egy kistálkában végzünk) a kedvező vagy kedvezőtlen jövő évi termésről árulkodik, a kotyolás pedig a jószágok (legfőképpen a tyúkok) bőséges hozamát (tojásáradatát) segíti elő.
LUCA-NAPI JÓSLÁS
A szerelemre vágyók egyik kedvence lehet a Luca-napi jóslás, amikor is 12 nevet egy-egy különálló papírra írunk, majd mindennap megsemmisítünk egyet akképpen, hogy elégetjük azt. A legutolsó név lesz a jövendőbelink.
Ha megfigyeljük a népszokásokat, akkor láthatjuk, hogy ezek gyakorlatilag ártó szándék nélküliek. Márpedig a boszorkányokról az a téves nézet járja, hogy mindenképpen ártó szándékúak. Ez abból a hiedelemből is eredhet, hogy a középkorban, akire a katolikus egyház azt mondta, hogy boszorkány, azt rendszerint máglyán megégették és kínhalált szenvedve halt meg vagy pedig bizonyításul a folyó mélyére dobták lábait lesúlyozva.
Úgy tartották, hogy amennyiben a boszorkánynak tartott nő (a súlyok ellenére) a víz felszínére kerül, akkor égetni való boszorkány és megölték, ha azonban lent marad és megfullad, akkor mégsem volt boszorkány, tehát lelke a mennybe ment. Szerencsére a mai igazságszolgáltatás már más eljárási formákat részesít előnyben!
Bizonyos legendák szerint nevezett boszorkányokat úgy említenek, mint akik “mágiát” alkalmaznak. A mágia lehet „fekete” akkor, amikor azt önös érdekből vagy mások kárára használják (pl. a másik fél szabad akaratát figyelmen kívül hagyva szerelmi kapcsolatok köttetnek), illetve lehet „fehér” akkor, amikor mások segítésére válik (pl. a betegségekből való mihamarabbi felgyógyulásban segédkeztek). Ezen energetikai erők alkalmazása egyesek szerint lehet veleszületett képesség, vagy pedig az illető olyan szellemvilági beavatáson megy keresztül, aminek következtében bizonyos dimenziókapuk megnyilhatnak az érintett számára.
Mint ahogyan fizikai erőnkkel is tudunk élni, ugyanúgy tudunk visszaélni is. Hasonlóképpen van ez a szemünk számára láthatatlan erőkkel is. Az alacsonyabb szinteket mindig könnyebben érjük el, mint a magasabbakat. Gondoljunk bele például abba, hogy egy 10.000 lépcsőből álló magas helyre akarunk feljutni! Az első párszáz lépcsőt talán gondtalanul lépjük meg, azonban az ezredik vagy kétezredik már nehezünkre eshet. Hol van még akkor a tízezredik?
Tanulni mindig lehet és érdemes, az igazi fő kérdések talán azok lehetnek, hogy mit, miket tanulunk, milyen tanítóktól és életünk mely szakaszában.
Baranyi Attila
