Anyagba zárt emlékek

Életünk során kisebb-nagyobb sikereket érünk el, és akarva-akaratlanul anyagi emlékeket halmozunk fel. Előfordulhat, hogy a szobánk falát, vagy a vitrint, vagy pediglen a munkahelyi irodánkat díszítjük ezekkel a számunkra becses tárgyakkal.

Talán az első ilyen emlék az óvodai ballagási tarisznyánk, illetve, annak tartalma. Kisiskolás korunkban már okleveleket is kaphattunk a különböző versenyeken való részvételekért (ének-zene, mesemondó, meseíró, atlétikai, stb.), illetve az év végi példamutató és pedáns bizonyítványunkért is gyakorta kaphattunk ajándékba könyvet az iskolánktól. A tárgyjutalombeli elismerés bizony nagy motiváló erőt adhat fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, hiszen szemmel láthatóak és kézzel foghatóak a sikerek és az elért eredmények.

Azonban, bármi képezhet számunkra anyagba zárt emlékeket.

Amikor otthon teszünk-veszünk, rendezkedünk és véletlenül a kezünk ügyébe akadnak korábbi okleveleink, bizonyítványaink, esetleg főiskolai diplománk, akkor gyakorta előfordul, hogy felsejlenek a régi emlékek, olyanok is, amelyekről ideig-óráig talán meg is feledkeztünk. A büfében vásárolt hamburgerek ínycsiklandozó illatának és ízének emlékét még hosszú ideig képes magában hordozni az ember, mint ahogyan kedvenc tanárainak intelmei is évtizedekig megmaradhatnak.

Egy harcművészeti fekete öv is több, pusztán egy fekete színre festett textildarabtól. Amikor az ember újra és újra magára köti az edzések alkalmával, akkor érzi, tudja, hogy benne van úgy tízévnyi kemény fizikai és szellemi munkája, amely számára így felbecsülhetetlen értéket képvisel.

A külföldi szolgálatot teljesítő katona emlékérme is több egy szalagos vasdarabnál. Benne lehetnek a családtól távol töltött nehéz, honvággyal teli hónapok, a misszió során látható és láthatatlan veszélyek, a fegyelem, bajtársiasság, egymásrautaltság, személyes örömök és bánatok egyaránt. Tulajdonképpen egy ezüstszínű fémdarabka színes szalaggal, mégis megannyi emléket konzervál, amelyre kimondottan kellemes lehet visszaemlékezni, amikor nosztalgikus hangulatba kerül a kitüntetett.

Annak a tárgynak van eszmei értéke, amit mi magunk ruházunk fel eszmei értékkel. Bár minden emlékünk mibennünk van, mégis sokszor egy számunkra különleges tárgy az, amely akár véletlenszerűen is, de előhozhatja belőlünk ezeket a kellemes emlékeket. 

Baranyi Attila