Karácsony története másképp
KARÁCSONYI SZOKÁSOK
Luca-szék
A decemberi népszokások sorát Luca napja nyitja meg december 13-án. A hiedelem szerint ezen a napon a téli hosszú éjszakákkal Szent Luca boszorkánnyá alakult át.
A legismertebb hagyomány a Luca-szék készítése volt. Ezen a napon vette kezdetét a szék faragása, mely 9 féle fából készült (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa). Érdekessége az, hogy egyetlen szög sem lehetett benne és minden nap csupán egy műveletet volt szabad elvégezni rajta, viszont szentestére el kellett készülnie. Az éjféli misére magukkal vitték az elkészült széket, melyre ha a férfiak a templom küszöbén ráálltak a bejövők közül megláthatták a boszorkányokat, mert azok ilyenkor szarvat viseltek.
A férfiaknak a boszorkányok elől el kellett menekülni, ezért hazafelé menet mákot szórtak szét, mert azt a gonosz lelkek felszedték, így egérutat nyerhettek. Ezután a széket elégették, mely egyben a boszorkányok végét is jelentette. Sőt a gonosz elleni védekezés miatt fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába és keresztbe állították a söprűt.
A Luca széke jövendőmondásra is alkalmas volt. A hagyomány szerint a lányok az éjféli misén az oltár előtt Luca-széken állva láthatták meg leendő férjüket.
Luca napi búzaültetés
A szék készítése mellett ehhez a naphoz köthető még a búzaültetés, aznap a háziasszony búzát szórt egy kis tálba, melyet karácsony napjáig öntözgetett. A hagyomány szerint minél magasabbra nőtt és minél jobban kizöldült, annál több termést jósoltak a következő évre. Belsejébe egyébként mécsest vagy gyertyát helyeztek. A búza zöldje az adventi remény beteljesülését, a fény a Megváltó érkezését hirdette, a búza pedig az élő kenyeret, Jézust jelképezte.
Advent
Az Advent, mely egyben az egyházi év kezdetét is jelenti, az ünnep előtti negyedik vasárnap kezdődik és december 24-ig tart. Ez a Karácsonyi előkészület időszaka. Az ünnep közeledtével az adventi koszorún minden vasárnap eggyel több gyertyát gyújtunk meg. Negyedik vasárnap pedig mind a 4 gyertyát egyszerre gyújtuk meg. Az adventi koszorún 3 lila és 1 rózsaszín gyertya található.
A gyertyák jelentése a meggyújtás sorrendjében:
- az első lila gyertya, a hit szimbóluma
- a második is lila gyertya, a reményt szimbolizálja
- a rózsaszín gyertya az öröm szimbóluma
- a harmadik lila gyertya pedig a szeretet szimbóluma
Mára már inkább csak vidéken találkozhatunk a Betlehemezéssel. Szereplői házról, házra járva szent énekekkel, jókedvű párbeszédekkel idézik fel Jézus születésének eseményeit. Kántálásnak nevezték a karácsonyi énekes, verses köszöntőket. Énekkel köszöntötték a ház lakóit. Főleg felnőttek jártak kántálni, mely estétől az éjféli óráig tartott.
A regölés december 26-tól újévig tartott. A regölés tulajdonképpen természetvarázsló énekmondás, köszöntés. Különböző énekeket adtak elő és jókívánságokat mondtak a házban lakóknak.
December 28. aprószentek ünnepe, mely napon vesszőzéssel gondoskodtak arról, hogy a gyerekek egészségesek maradjanak.
Január 6-án vízkereszt jelenti a karácsonyi ünnepek végét, ekkor kerül leszedésre a karácsonyfa, pedig ennél nagyobb jelentőségű ez a nap. 1622-ben XV. Gergely pápa ezen a napot hozta létre a hitterjesztési kongregációt. Ez a pápai kúriának az egyik legfontosabb, napjainkban is fennmaradt szerve, melynek fő feladata a világmissziók megszervezése.
KARÁCSONYI EBÉD, VACSORA
Szentestén általában a családok szűk körben ünnepelnek, ezt követően viszont másnap elkezdődik a családtagok meglátogatása.
Karácsonykor nagyobb hangsúlyt fektetünk az ételekre is. Ilyenkor előtérbe kerül a hal fogyasztása, halászlé vagy rántott hal formájában. Sokaknál a karácsonyi asztalra töltött káposzta, gesztenyével töltött pulyka is kerülhet. Egyéb szárnyas ételekkel, különböző köretekkel, salátákkal is színesebbé tehetjük az ünnepi terítéket.
Erre az időszakra jellemző a különböző sütemények fogyasztása is, melynek elhagyhatatlan részét képezi a bejgli vagy a mézeskalács. Szinte minden asztalon megtalálható különbözőképpen elkészítve.
Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket Kívánunk!
