Tegeződjünk vagy magázódjunk?
Manapság egyre elfogadottabbá vált, hogy ha betérünk egy-egy kereskedelmi üzletbe, akkor az eladókkal tegeződve kommunikálunk. Az is gyakorta előfordulhat, hogy az eladó már eleve tegeződve kínálja fel a segítségét a
„Sziasztok! Szóljatok, ha tudok nektek segíteni!”
mondatokkal.
Azonban olyan helyzetbe is kerülhetünk, amikor az eladó hölgy a mi korunktól valamelyest éltesebb és egy pindurit el is mélázhatunk, miközben azon morfondírozunk magunkban, hogy illendő-e a tegező viszony használata.
ILLEMTAN?
Az Y-generáció (1980-1995) tagjai és az ettől idősebbek talán még emlékeznek arra, hogy szüleink még magázták és magázzák nagyszüleinket. Esetenként pedig dédnagyszüleink is magázódva viszonyultak házastársukhoz, egyrészt mert akkor így volt szokás, másrészt pedig ez a tisztelet egyik kifejezőeszköze volt. Az idők teltével azonban sokan úgy vélték (még a rendszerváltozás előtt), hogy sokkal közvetlenebb viszonyt lehet kialakítani tegeződve és még a tiszteletet is ugyanúgy meg lehet adni a másiknak, így szükségtelennek tartották, hogy gyermekeik a későbbiekben magázódjanak velük.
Az illemtan ismeretében azonban a gyermekeket még ma is kioktatják a magázó viszony létezésére és használatára, hiszen mégis csak illetlen lenne úton-útfélen mindenkit letegezni kortól, nemtől vagy neves pozíciótól függetlenül.
TEGEZŐS FORMA…
Ahogyan az angol nyelv (amelyből gyakorlatilag hiányzik a magázódó forma) egyre ismertebbé válik a bolygónkon és egyre többen beszélik azt, úgy kopik ki szépen lassan a magázódás is a köznyelvből. Megfigyelhető az is (főként a fővárost illetően), hogy a fiatal 22-25 éves rendőrökkel az állampolgár a tisztelet megadása mellett tegeződve kommunikál. De ami régen még elképzelhetetlen volt (mint az iménti példa is), úgy az ma már egyre inkább elfogadottabbá válik. (A példát a saját múltamból hoztam – a szerző.)
Az illemtanok szerint akkor helyénvaló a tegeződés, ha azt
- az idősebb ajánlja fel a fiatalabbnak,
- a nő a férfinek, illetve
- a főnök a beosztottnak.
Néha azonban kiváltképp érdekes szituációk alakulhatnak ki az életben, mint pl. amikor egy fiatal, 20-as éveiben járó férfi vezető egy nála úgy 30 évvel idősebb női beosztottal kommunikál. Ilyen esetben azonban az egymáshoz való meghitt, vagy távolságtartó viszonyuk fogja eldönteni a továbbiakat amellett, hogy a kor vagy a munkaviszony a domináns az adott helyzetben.
A legetikusabb ma talán az, hogy ha egy helyzetben döntésképtelenek lennénk a tegeződés létjogosultságát illetően, akkor megvárjuk, hogy a másik ajánlja fel azt. Ha azonban érezhetően kényelmetlenné válna a távolságtartó magázódás a beszélgetések során, akkor ez esetben bármelyik fél felajánlhatja a tegező viszony további alkalmazását, amit a másik fél szabadon eldönt, hogy egyáltalán kíván-e élni a lehetőséggel.
Baranyi Attila
